Transforming Rural Education: Village Institutes as Architects of Modernity in Türkiye (1937-1960)

	PDF (disszertáció) Download (3MB)
	PDF (tézisfüzet) Download (231kB)
	PDF (címlap) Download (61kB)

Magyar nyelvű absztrakt

Törökország évszázados modernizációs útja 1839-ben a Tanzimat Rendelettel, más megközelítések szerint 1923-ban a modern török állam létrehozásával kezdődött, ám ez a folyamat állandó kihívásokba ütközött. A fentről irányított egypárti politikát a tradicionalisták és a reformisták közötti küzdelem, a katonai beavatkozások, az iszlamista mozgalmak felemelkedése és a kemalista reformok kísérték. A vidéki tényező gyakran elhanyagolt hatásai fellelhetők a török modernizációban. Ezeken a területeken a vidéki tanárok új generációjának kinevelésére létrehozott oktatási intézmények, a Falusi Intézetek (FI) létfontosságú szerepét. Az FI-k 1940 és 1954 között működtek és jelentősen hozzájárultak a vidék körülményeinek javításához és az ország modernizációjához. Az FI-k jól mutatják, milyen jelentős szerepe van a vidéki szempontok értelmezésének a török modernizáció megvalósításában és későbbi megértésében is. A dolgozat célja olyan alternatív elméletek keresése, amelyek újragondolják a török oktatási rendszer és modernizáció befejezetlen folyamatainak összefüggéseit értelmező korábbi nézőpontokat. Az érvelés hangsúlyosan foglalkozik a hagyományos madarissal és a modern iskolák szerepével az Oszmán Birodalomban és a köztársasági rendszerben, valamint, hogy az FI-k milyen egyedi módon hatottak a török modernizációra, s mik voltak az FI-kre adott társadalmi válaszok. A tanulmány megállapítja: 1) Törökországban a társadalmi megosztottság akadályozta a modernizációt 2) a Falusi Intézetek egy sajátos, különálló vidéki értelmiségi csoportot neveltek 3) az FI-k gyorsan meghonosították a demokratikus értékeket és 4) a politikai törések megváltoztatták Törökország modernizációs irányultságát. Összefoglalva, a disszertáció bemutatja a török modernizációs dilemmákat, hangsúlyozza a vidéki területek sajátos körülményeinek jelentőségét és a FI-k átalakító erejét a modernizációs folyamatban.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Türkiye's century-long modernization journey, officially commencing in 1839 with the Tanzimat Edict or alternatively in 1923 with the establishment of the modern Turkish state, has encountered persistent challenges. These include top-down single-party policies, the struggle between traditionalists and reformists, military interventions, the rise of Islamist movements, and Kemalist reforms. This dissertation highlights the often-neglected influence of the rural factor on Turkish modernization. In these areas, educational institutions known as Village Institutes (VIs) played a crucial role in cultivating a new generation of rural teachers which operated from 1940 to 1954 and significantly contributing to the country's modernization. VIs exemplify the importance of addressing rural aspects in comprehending and achieving Turkish modernization. Key questions include the possibility of alternative theories challenging established perspectives on the incomplete process of Turkish modernization within the education system, the role of traditional madrasahs and modern schools in the Ottoman Empire and the republican regime, the unique contributions of VIs to Turkish modernization, and the societal responses to VIs. This study posits: 1) Societal divisions in Turkey impeded modernization, 2) Village Institutes nurtured a distinct rural intellectual group, 3) VIs swiftly instilled democratic values, and 4) Ruptures altered Turkey's modernization focus. In conclusion, this dissertation offers essential insights into Turkish modernization, emphasizing the significance of rural areas and the transformative power of Village Institutes within a concise framework.

Tétel nézet