Catheter ablation of atrial fibrillation- Predictors of ablation outcome and therapeutic opportunities beyond empiric isolation of the pulmonary veins

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (120kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (139kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A pitvarfibrilláció (PF) egy jelentős morbiditással és mortalitással járó ritmuszavar, mely el nem hanyagolható egészségügyi erőforrásfelhasználással is jár. Az 1990-es évektől kezdve nem valvuláris pitvarfibrillációban a pulmonális véna izoláció (PVI) a farmakológiai antiaritmiás kezelés kézenfekvő alternatívájává vált, bár hatékonysága elmarad az egyéb ritmuszavarok katéteres ablációjának sikerességétől. Továbbá a beavatkozásnak nem elhanyagolható rizikóprofilja van. Jelen törekvések fókuszpontjai ezen témakörben a hatékonyabb betegszelekció, illetve olyan ablációs technikák kifejlesztése, melyek hozzájárulhatnak a tartós ritmuszavarmentességhez a pulmonális vénák izolációján túl. A PF mechanizmusával kapcsolatos kutatások elengedhetetlenek ennek a megvalósításában. A katéteres abláció megtervezésében számos tényezőt érdemes figyelembe venni, úgy mint a PF típusa és fennállásának ideje, a pitvari remodeling előrehaladottsága (pl. szív MRI-vel, feszültségtérképekkel vagy elektrofiziológiai mérésekkel pl. domináns frekvencia vizsgálva), továbbá szem előtt érdemes tartani, hogy vannak módosítható rizikófaktorok, melyek hatással vannak a pitvarfibrilláció katéteres ablációjának sikerességére, úgy mint az obezitás vagy az alvási apnoe. Vannak olyan betegcsoportok, akiknél a PVI vélhetően sikertelen lesz vagy akik számára egy kiterjedtebb abláció vagy hibrid thorakoszkópos sebészi/transzkatéteres beavatkozás előnyére válna. Ugynakkor sikeres ablációs kísérletek történtek olyan betegek esetében, akik számára eddig a katéters abláció nem volt elérhető, úgymint a kongenitális szívbetegek vagy a hipertrófiás cardiomyopathias betegek.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Atrial fibrillation (AF) is an extensively studied arrhythmia that has a significant impact on morbidity, mortality and healthcare costs. Catheter ablation of AF, performed since the late 1990s is a reasonable alternative to antiarrhythmic drug therapy in nonvalvular AF. There are ongoing efforts to improve patient selection and the technique of AF ablation beyond the empiric antral isolation of the pulmonary veins (PVI) with demonstration of conduction block, currently regarded as the cornerstone of AF ablation. Nevertheless its success rate lags behind those of other electrophysiological procedures, and its complication profile is less favorable. Understanding the mechanism of paroxysmal and especially the permanent or chronic forms is key in order to find more effective therapies and to improve patient selection. The main factors to consider when deciding on individualized therapy are type of AF and duration of continuos AF, extent of atrial remodeling as evidenced by cardiac MRI, voltage mapping, left atrial size or electrophysiological measurements (such as DF, organizational index of fibrillatory activity), presence and control of modifiable risk factors (such as BMI, diabetes, hypertension) and individual procedural risk factors. These might identify subsets of patients thought not to benefit as much from PVI or in whom more extensive substrate modification or hybrid thoracoscopic surgical and transvenous catheter ablation should be considered such as ones with severe mitral valve disease, long standing AF, overt chronic obstructive pulmonary disease or severe sleep apnea. However, there are reports of successful ablations in patients to whom ablation therapy was not customarily offered in the past, such as patients with congenital heart disease, hypertrophic cardiomyopathy or heart failure. Data suggest that PVI improves heart failure in terms of quality of life, B-type natriuretic peptide levels as well as mortality.

Tétel nézet